A megadás

"A megadás az az egyszerű, de mély bölcsesség,

hogy inkább átadod magadat az élet áramának, semmint ellenállnál neki."

(Eckhart Tolle)

Illúzió

„Az élet múltra, jelenre és jövőre osztása az elme műve és végső soron illúzió. A múlt és a jövő csak gondolatforma, mentális absztrakció. A múltra csak most emlékezhetünk. Amire emlékszel, az olyan esemény, ami a mostban történt, és amire most emlékszel. A jövő, amikor elérkezik, most lesz. Az egyetlen valódi tehát, az egyetlen olyan dolog, ami van, az a most.”

(Eckhart Tolle)

Egész életedben kutatsz

Valaki után, aki megért téged,
és elfogad annak, aki vagy.

Végül rátalálsz erre a Valakire
- aki mindvégig te vagy.

Richard Bach

Száraz levél

Egy lány hajába hullt,
A véletlen, a szél
Hozta. Gyűrött kis múmia-levél,
A sötét fürtök közt pihen:
Vándor, különös, oda nem való,
Szomorú idegen,
Egy lány hajába hullt, most ott pihen.

A lelkem is, ha lány hajára száll,
Ott úgy pihen,
Mint ez a vándor,
Ez a szomorú, száraz idegen.
Hogy megpihent: tán maga sem hiszi,
Egy pillanat - s a szél tovább viszi,
Tovább, tovább...

Reményik Sándor

Az Út

2

Mikor a szépet megismerik,
felbukkan a rút is;
mikor a jót megismerik,
felbukkan a rossz is.
Lét és nemlét szüli egymást,
nehéz és könnyû megalkotja egymást,
hosszú és rövid alakítja egymást,
magas es mély kulcsolja egymást,
sok hang összeolvasztja egymást,
korábbi s késõbbi követi egymást.


Ezért a bölcs
sürgés nélkül mûködik,
szó nélkül tanít,
nézi az áramlást és hagyja, nem erõlködik,
alkot, de mûvét nem birtokolja,
cselekszik, de nem ragaszkodik,
beteljesült mûvét nem félti,
s mert magának nem õrzi,
el se veszíti.

részlet: Lao-ce TAO TE KING, Az Út és Erény könyve
Weöres Sándor fordításában
Tõkei Ferenc prózafordítása alapján

Az Út

soha nem üres, soha nem magányos, még ha néha úgy is érezzük.
Nincs sietség, nincs sürgetés.
Nincs vesztegetni való idő...
Ezt valahol minden zarándok érzi, ezért ki-ki a maga képessége szerint iparkodik...
Soha senki nem vándorol egyedül.

- Hamvas Béla -

Mi az út?

- kérdezték Nan-szen zen mestert.
- Az út a mindennapi élet - felelte.

- Zen bölcsesség -

Ösvény

"Ne félj az igazság ösvényétől, mert csak néhányan járják! "

(Arab közmondás)

Az emberek

"Az emberek különböző utakon próbálják megtalálni a beteljesülést és a boldogságot. Az, hogy nem a te utadat járják, nem jelenti azt, hogy eltévedtek."

(H. Jackson Browne)

Lényegi dolgok

A meditáció azt jelenti, hogy önmagad vagy, a szeretet pedig azt jelenti, hogy megosztod magadat valaki mással.

A meditáció adja a kincset, amelyet a szeretet segítségével osztasz meg másokkal.

Ez a két legalapvetőbb dolog, minden más lényegtelen.

-Osho-

Elidegenedés

Én már nem tudok fákat látni a fákban.
Az ágaknak nincs levelük, mit a szélbe tartanának.
A gyümölcsök édesek, de szeretetnek híján.
Még csak jól sem lakatnak.
Mi lesz ebből, mondd?
Szemem elől menekül az erdő,
fülem elől a madarak szájukat csukják,
rét nekem nem lészen ágyam.
Elteltem az idővel
és éhezem rá.
Mi lesz ebből, mondd?

Éjjel tüzek fognak égni a hegyeken.
Elinduljak-e, közeledjem-e újra mindenekhez?

Én már egyetlen útban sem tudok utat látni.

- Ingeborg Bachmann -

Ismét

Amikor újra vége egy barátságnak,
csak ülök én és nem tudom mihez fogjak.
Mit rontottam el, kutatok nagyon mélyen
hiszen még alig kezdődött el, nem értem.
Miért mindig, miért mégis, miért mentem,
mért ilyen hamar, vajon még újrakezdem?
Mért hittem mást, mért hiszek újra és újra,
mért esek bele ugyanabba a kútba?
Hiszen mindig azt hiszem hogy ez most más lesz,
intem én magam: figyelj, most is képzelegsz!
Olyan jó hinni hogy végre megtalálod
az igazi, örök, végső jó barátod.
Vajon eljött-e már ennek az ideje,
téren és időn át megszülethetne-e?
Ápolni mint virágot és megőrízni,
naponta a szeretetben megfürdetni.
Áthidalni a kort és a messzeséget,
elfeledni a kórt és a nehézséget,
megköszönni a sorsnak az ajándékot
mit mikor nem vártad, utoljára adott.

-Ábrahám Istvánné - Ági írásai-

NÉZZ VISSZA…

Nézz vissza, s újraéled,
mi volt: órák, napok,
sebző-gyógyító évek,
mi élő emlékké lett
s ami belénk fagyott.

Mennyi mélyre futó kés,
szorongó fájdalom,
indulat, gond, törődés!
él, gyülemlik, kidől - és
elvérzik egy dalon.

Mennyi türelmes, néma
tett, lom hétköznapok
fénytelen tartozéka:
s több, mint sok heuréka,
szép rímek, dallamok.

Lám, a búvó-patak!
vize is megmarad:
a szótlan szív se hallgat;
beszél, s ki érti, annak
többet, mint nagy szavak. - Keresztury Dezső -

A világban

...”A világban gonoszság és zűrzavar uralkodik, mert az emberek elfelejtették, hogy minden egyetlen forrásból áramlott ki. Térj vissza ehhez a forráshoz, és hagyj el minden önző gondolatot, kicsinyes vágyat és haragot. Akiket semmi sem kerít hatalmába, azok mindent birtokolnak.
Elmélkedj a világ működésén, hallgasd meg a bölcsek szavát, és fogadj magadba mindent, ami jó. Erre alapozva tárd ki belső kapudat az Igazság előtt. Ne hagyd figyelmen kívül az éppen előtted lévő igazságot. Tanulmányozd a víz áramlását a hegyi patakban: mily' könnyedén és szabadon folyik a sziklák között. Tanulj szent könyvekből és bölcs emberektől is. Tekints mindent - még a hegyeket, folyókat, növényeket és fákat is - a tanítódnak.”....

(Uesiba Morihei: Az út kézikönyve)

AZ ÚT

1.
Az út, mely szóba-fogható,
nem az öröktõl-való;
a szó, mely rája-mondható,
nem az örök szó.
Ha neve nincs: ég s föld alapja;
ha neve van: minden dolgok anyja.


Ezért:
aki vágytalan,
a nagy titkot megfejtheti;
de ha vágya van,
csak a dolgokat szemlélheti.
E kettõ mögött közös a forrás,
csupán nevük más.
Közösségük: csoda,
s egyik csodától a másik felé tárul
a nagy titok kapuja.

- Lao-ce TAO TE KING - részlet
(fordította: Weöres Sándor)

Az út

És majd amikor sok út nyílik meg előtted, és nem tudod, melyiket válaszd, soha ne találomra dönts. Ülj le és várj.

Lélegezz mélyeket, olyan önbizalommal, mint az első nap, amikor világra jöttél.

Ne hagyd, hogy bármi eltérítsen, elvonja a figyelmed, várj és csak várj.

Ülj mozdulatlanul, csendben és hallgasd a szíved.

Amikor aztán megszólal, kelj fel és menj arra, amerre a szíved húz.”

/Susanna Tamaro/

Talán

Utószó

Azt akarom, hogy ne legyél.
Hogy így vagy is, kevés.
Ha szólt is hozzád egy levél
vedd úgy, hogy tévedés.

Azt akarom, hogy ne legyen
hogy ne legyen ilyen.
Úgyis csak a képzeletem
hagyhatta ennyiben.

Belátom, rosszul láttalak.
Ilyen a képzelet.
Hogy is lett volna kapcsolat,
aminek vége lett?

Nem maradt semmiféle seb
hiánya nem sajog.
És én sem lettem kevesebb
nélküle sem vagyok.

-Ferencz Gyõzõ -

forrás: verspatika

Titok

Gyengék vagyunk és sérülékenyek,
de hogy ne lássa rajtunk senki,
öklünket rázzuk a világnak,
büszkén viseljük sebeinket,
hisszük, hogy nem tartozunk másnak,
csak önmagunknak.


Éjszaka...vagy,
ha álmatlan hajnal éber
forgolódás közben talál,
megrebbenve, mint gyertya fénye


kimondjuk sugva, szinte félve
mindenkinek a titkok- titkát,
mit eltemetni végleg nem lehet:


gyengék vagyunk...és sérülékenyek...

- Kamarás Klára -

Mert...

Mert hitt a virágokban,
a földben, az égben, a tengerben,
a fájdalomban, a régi szerelemben,
mert az életben tévedezett,
mert egyszerű volt és mohó,
és meghatotta egy leheletnyi tiszta tett,
mert ártatlan volt, édes, tökéletes,
mert feláldozta magát a mágusoknak,
mert nem tudta bűnét,
se erényét, se éhségét, se bátorságát,
mert csúnyának látta magát,
és imádkozott a katedrálisokban,
mert a holdra figyelt,
az éjszakára a nyári mezőn,
eszeveszett örömmel nézte a tüzet,
mert boldog volt nagyon,
mert lelke nyugalmas parcellákra
szabta az időt, mert idegen volt itten,
mert hitt a csodákban,
az igazság szörnyetege egy napon
hosszú fürtjeinél fogva a csatorna falára szegezte,
hogy a mocsok tükrében lássa meg arcát,
mert szép volt
mert elege volt
abból a világból, ahol az emberek
nem tudnak emberi nyelven szólni már...

- Jean Claude Ibert: Mert... -

Kaptam

"Egy férfi éveken keresztül gyűjtött egy új Mercedesre. Végül a sok munka és félre tett pénz meghozta a várva várt pillanatot. Nagy örömmel és izgalommal hajtott hazafelé, hogy családjának és barátainak is megmutathassa az új,,álomautót".
Útközben megállt, hogy betérjen az egyik barátjához. Könnyedén talált egy helyet ahova beparkolhat, és rükvercbe tette az autót. Nagy lendülettel elkezdett tolatni, mire hallotta, hogy egy kő koppan az új autóján. Hirtelen lefékezett és kiszállt. Látta, hogy egy kisfiú dobta meg a kocsiját, ezzel máris megsérült a gyönyörű fényezés.
A férfi kikelve önmagából, így kezdett el üvöltözni: ,,Te normális vagy kölyök? Nincs neked eszed? Ha majd jól elverlek, el fog menni a kedved az ilyen őrültségektől, hogy mások kocsiját kővel dobáld!
",,Bácsi kérem, ne haragudjon!" - válaszolta a fiú.
A férfit annyira elöntötte a düh, hogy nem is figyelte mi van körülötte. De a fiúcska így folytatta:
,,Elnézést, nem tehettem mást! Túl messze voltam öntől, hogy meghallja a hangomat. Csak így állíthattam meg, hogy ne tolasson tovább."
És ekkor látta meg a férfi, hogy a kocsija mögött egy tolószékkel felborult gyerek van.
,,Ő a testvérem és egyedül előre ment a tolószékkel. De túl gyorsan gurult és a járda szélén felborult, pont az ön kocsija mögé. Muszáj voltam megdobni, hogy megállítsam magát."
Ekkor a férfi nagyon elszégyellte magát, és segített visszatenni a fiút a tolókocsiba.
Az eset után a kocsin soha nem csináltatta meg a fényezést. Az megmaradt emlékeztetőnek, hogy ha megdobnak kővel, talán azért van, hogy a figyelmünket felkeltsék, nehogy valami nagy bajt csináljunk
Néha meg kell, hogy dobjanak kővel ahhoz, hogy körülnézzünk, mi is folyik az életünk körül, kik vesznek körül minket, milyen döntéseket hozunk, mi az, amit éppen véghez akarunk vinni, stb.

Ez a te döntésed:

figyelsz a belső, halk, szelíd hangra vagy megvárod, míg megdobnak kővel?"

Ha fájnia kell

"Ha fájnia kell, akkor most fájjon - mondtam. Mert előttem áll az egész élet, és a lehető legteljesebben ki akarom használni. Ha választania kell, hát válasszon hamar. Én várni fogom. Vagy elfelejtem. A várakozás fáj. A felejtés is fáj. De minden szenvedés közül a legrosszabb, ha nem tudjuk, hogy döntsünk."

- Paulo Coelho -

foto:net

Magyarországi képek

Hold

Ez a második este. A havat
begyükről tépik messzi madarak,
és tudom, hogy a lelkem beleroppan.
Világít most a táj. Ha hold-hajómban

ott az árnyékod, kedves, ne csodálkozz!
Kötözd magad erősen a világhoz:
óriás szárnycsapás (hullámnak vélnéd)
mint örvény kábít el, hópelyhek fényét

nem látom táncolni a szemeden.
Ne kérdezz, már úgysem találom el,
mi lesz velünk. Túl messzire eveztem.

Kristálytollú havak zizegése a jel.
A kormányt eleresztem.
Süllyed a hold a hóesésben.

-Egyed Emese-

Emlék

Amikor leszállt a köd a dombok közé
és csupaszon maradtak a fák,
amikor sáros maradt a kanyargó út, mely messze visz,
és leszedték az utolsó virágot,
amikor közénk jött a süppedő avarban
a csend és a szomorúság
és varjak keringtek a szántóföld felett,
amikor elment az egyetlen, akit igazán szerettem,
eszembe jutott az Isten.

Kardos Csongor

FÁJNAK, MIK FÁJNAK

Fájnak, mik fájnak, ha tudnád, szivem,
Ha mondhatnád, sem érti senki sem;
Fáj, hogy fut a perc, a víz elfolyik,
Fáj, hogy van, mi van, s alig tart, alig.

Fáj, hogy int a szép és megy, mint a hab,
S mi kedves, mi jó, annál hamarabb;
Fáj, ami van itt, annyi oktalan,
Mégjobban az, hogy száll mind, ami van.

Fáj a váló perc, mostan jött pedig,
Fáj, hogy az öröm megkeseredik,
Fáj, hogy szép a lét s élni nem tudod,
És hogy nem érted ezt a bánatot.

Hangtalan bánat, csöndben hallgatom,
Hol szűnne ez meg, melyik csillagon?
Itt benn egy szív fáj, nyugtot hol talál?
Egy csillag int: várj! Az is tovaszáll.

...................................................................
Fodor József (1898-1973)

Tordán érettségizett. 1916-ban bevomult katonának. 1919-ben vöröskatonaként harcolt a román királyi hadsereg ellen. Ezután pár évig alkalmi munkákból élt. 1923-tól Mikes Lajos közölte verseit az Estben. 1928-tól a Nyugatban is rendszeresen jelentek meg versei. 1929-1931 között az Est-lapok berlini tudósítója volt. 1931-ben hazatért, de állás nélkül maradt. 1935-ben kapcsolatba került a baloldali lapokkal, többek között a kolozsvári Korunkkal. 1937-ben at Atheneum Könyvkiadó lektora lett, és itt dolgozott 1945-1947 között.


Fodor József sírja Budapesten. Egyik szervezője volt a zsidótörvények elleni tiltakozásnak. Ekkor bontakozott ki antifasiszta publicisztikája. 1950-1956 között hallgatásra kényszerült. A Budapestre visszatelepülő Látóhatár egyik szerkesztője. Műfordítói munkája során Shakespeare, Dickens, Goethe, Maupassant műveit fordította magyarra
forrás: wikipédia