2009. január 7., szerda

Emlék



















Amikor leszállt a köd a dombok közé
és csupaszon maradtak a fák,
amikor sáros maradt a kanyargó út, mely messze visz,
és leszedték az utolsó virágot,
amikor közénk jött a süppedő avarban
a csend és a szomorúság
és varjak keringtek a szántóföld felett,
amikor elment az egyetlen, akit igazán szerettem,
eszembe jutott az Isten.

Kardos Csongor

2 megjegyzés:

waldviertelleben írta...

hallo,
leider kann ich deinen blog nicht lesen, du hast schöne fotos und sicher auch schöne gedichte.
liebe grüsse aus dem verschneiten kalten waldviertel
ingrid

Bagira írta...

Hallo Ingrid,

Du sieh andere meinem blog, dort sind mehrere bilder.
Liebe grüsse aus Ungarn:-)

erika