Fájnak, mik fájnak, ha tudnád, szivem,
Ha mondhatnád, sem érti senki sem;
Fáj, hogy fut a perc, a víz elfolyik,
Fáj, hogy van, mi van, s alig tart, alig.
Fáj, hogy int a szép és megy, mint a hab,
S mi kedves, mi jó, annál hamarabb;
Fáj, ami van itt, annyi oktalan,
Mégjobban az, hogy száll mind, ami van.
Fáj a váló perc, mostan jött pedig,
Fáj, hogy az öröm megkeseredik,
Fáj, hogy szép a lét s élni nem tudod,
És hogy nem érted ezt a bánatot.
Hangtalan bánat, csöndben hallgatom,
Hol szűnne ez meg, melyik csillagon?
Itt benn egy szív fáj, nyugtot hol talál?
Egy csillag int: várj! Az is tovaszáll.
...................................................................
Fodor József (1898-1973)
Tordán érettségizett. 1916-ban bevomult katonának. 1919-ben vöröskatonaként harcolt a román királyi hadsereg ellen. Ezután pár évig alkalmi munkákból élt. 1923-tól Mikes Lajos közölte verseit az Estben. 1928-tól a Nyugatban is rendszeresen jelentek meg versei. 1929-1931 között az Est-lapok berlini tudósítója volt. 1931-ben hazatért, de állás nélkül maradt. 1935-ben kapcsolatba került a baloldali lapokkal, többek között a kolozsvári Korunkkal. 1937-ben at Atheneum Könyvkiadó lektora lett, és itt dolgozott 1945-1947 között.
Fodor József sírja Budapesten. Egyik szervezője volt a zsidótörvények elleni tiltakozásnak. Ekkor bontakozott ki antifasiszta publicisztikája. 1950-1956 között hallgatásra kényszerült. A Budapestre visszatelepülő Látóhatár egyik szerkesztője. Műfordítói munkája során Shakespeare, Dickens, Goethe, Maupassant műveit fordította magyarra
forrás: wikipédia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése