Én már nem tudok fákat látni a fákban.
Az ágaknak nincs levelük, mit a szélbe tartanának.
A gyümölcsök édesek, de szeretetnek híján.
Még csak jól sem lakatnak.
Mi lesz ebből, mondd?
Szemem elől menekül az erdő,
fülem elől a madarak szájukat csukják,
rét nekem nem lészen ágyam.
Elteltem az idővel
és éhezem rá.
Mi lesz ebből, mondd?
Éjjel tüzek fognak égni a hegyeken.
Elinduljak-e, közeledjem-e újra mindenekhez?
Én már egyetlen útban sem tudok utat látni.
- Ingeborg Bachmann -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése