EGY VISZONY-TÍPUS

életreszóló
távolmaradnivalónk
lehet egymástól

(Fodor Ákos)

Miért?

Wass Albert – Miért?












Miért kell nekem könnyes szemmel megállni
minden viharvert, árva tölgy előtt,
miért kell nekem az őszi csendre vágyni,
ha minden csalfa álmom összedőlt,
miért kell nekem a dombokat bejárni
s bújkálni, mint az üldözött gonosz,
miért kell nekem a hegytetőre állni
mikor az orkán fákat ostoroz.
Miért kell nekem elvágyni messze, messze,
bűvös csókkal ha jő az alkonyat,
miért kell, hogy halljam, álmaimban egyre,
búcsú-szavaktól fátylas hangodat,
és miért kell minden szép emléket
fájó betűkkel a szivembe írni,
miért kell olyan nagyon szeretni téged,
csak vágyni el, s csak sírni, egyre sírni?

Miért kell mindig magamban vándorolni,
s imákat mondani valakiért ....
s miért kell csak mindig rólad álmodozni,
ha nem szeretlek, miért? miért? miért?

EMLÉKEZZ

Emlékezz rám, ha tőled messze-messze
a hallgatag országba érkezem,
s nem foghatod meg többet a kezem,
és nem fordulhatok el tévedezve.
Emlékezz rám, ha majd magad leszesz te,
s nem szólsz jövőnkről, úgy, mint rendesen:
csak emlékezz és értsd meg, kedvesem,
késő tanács, imádság, minden eszme.
De ha felejtesz, s aztán valahogy
emlékezel reám, ne búslakodj,
mert hogyha Éj s Romlás a szenvedélyt
nem ölte meg, mely hajdan bennem élt,
százszorta jobb, hogy mosolyogj s felejts,
semmint emlékezz és egy könnyet ejts.

-Christina Georgina Rossetti-
Kosztolányi Dezső fordítása

NE HÍVJ

Ne hívj, lelkemnek ne igérd
hevét a régi lobogásnak.
Magányos vagyok és setét,
s te lángsugaras látomás vagy.

Puszta a föld, sárgán dereng
az éj, a holdfény meg se moccan.
Jég borzadály és néma csend
lakozik fagyos csillagokban.

Győzelmes arcod ismerem,
hívó szavaddal hallhatón szólsz,
tud lelkem a te nyelveden,
de engem már hiába unszolsz.

Puszta a föld, a hold ragyog -
ne hidd, hogy újra megigézel.
Szívemben fagyos csillagok
jég borzadálya, csendje fészkel.

Alekszandr Blok: Ne hívj
fordította:Lator László


Olvass róla:
http://www.posztinfo.hu/hir.php?id=1143

NEM SZABAD

"Hallotta távolodni a lépéseket, hallotta halkulni a zörgést, és nem fordult arra, hogy utánanézzen. Minek? Nem szabad utánanézni annak, ami elmegy. Az időnek, az életnek, az embereknek. Nem szabad. Elmennek úgyis, ha eljött az idő. És az ember egyedül marad."

(Wass Albert, erdélyi magyar író és költő; 1908. január 8. — 1998. február 17.)

NINCS BOCSÁNAT

Egy nőt el lehet dobni, mint egy gyufaskatulyát, mert valaki szenvedélyes, mert ilyen a természete, mert nem tudja egy nőhöz kötni magát, vagy mert magasra tör, mert eszköz számára minden és mindenki. Meg tudom érteni... Aljasság, de van benne valami emberi. De eldobni valakit szórakozottságból, ez több, mint aljasság. Erre nincs bocsánat, mert embertelen.

- Márai Sándor -

MOTEL

Zséda - Motel

Motel - szobánk,
Hitünk - csodánk,
S ezer - üveg - szilánk.

Titok - sziget,
Enyém - tied,
Lopott - idő - Veled.

S a végtelen,
Tovatűnő percekben,
Még elhiszem,
Mindig ez vár ránk!

Meddig a miénk?
A motelünk, a szigetünk.
Mit örökre kérnénk?
Hol lebegünk, 'hol szeretünk.
Meddig van idő?
Hol maradunk, ha akarunk!
Hogy ne legyen késő?
Hol van esély, hogy velem élj.

Egy szoba a világ!
A motelünk, a szigetünk
Néhány órán át.
Hol lebegünk, 'hol szeretünk.
De a sarkon túl ránk egy új nap hull,
Egy másik élet vár.

Feszít - kiold.
Hevít - kiolt.
A vágy - mi el- sodort.

Szeress - ölelj!
Hisz nincs más hely, (más hely)
Hogy adj, hogy kérj,
S így élj.

S a végtelen,
Tovatűnő percekben,
Még elhiszem,
Mindig ez vár ránk.

Meddig a miénk?
Mit örökre kérnénk?
Meddig van idő?
Óóó, ne legyen késő?

Egy szoba a világ!
Néhány órán át.
De a sarkon túl ránk egy új nap hull,
Egy másik élet vár.

VALAHOL

Ne kérdezd, mellém ülsz-e, ha egyedül ér, ami bánt
Kegyetlen perc már rám is várt.
Mesélj, mondd el benned merre tart a világ
Mi az mi fűt, mi hajt tovább?

Segíts, ha elfeledném, nemcsak ünnep vár,
Hogy nem mindig szép, de nem mindig fáj,
Hát követem, bárhová hív már.

Valahol egy álmos éj mélyén
A dallamokba bújt szavak végén
Éreztük, hogy nincs is szebb bolygó,
hogy minden, minden épp így jó.
Mert minden árny próbál,
És minden fény formál,
Hát nem mindig szép, de nem mindig fáj
Szeretem minden percét már.

Kerestem mindenhol és rám talált ami kell,
Azért nincs út, hogy tévedj el.

Segíts, ha elfeledném, nemcsak mámor vár,
Hát nem mindig szép, de nem mindig fáj
Viselem minden arcát már.

Valahol egy álmos éj mélyén
A dallamokba bújt szavak végén
Éreztük, hogy nincs is szebb bolygó
Hogy minden, minden épp így jó
Mert minden árny próbál
És minden fény formál
Hát nem mindig szép, de nem mindig fáj
Szeretem minden percét már.

Zsédenyi Adrienn & Létray Ákos - Valahol