Utad értelme nem a cél, hanem a vándorlás. Nem helyzetekben élsz, hanem út közben."
2008. március 15., szombat
Nem hallod?
Nincs többé félelem, nincs többé fájdalom, Puha, könnyű kezed nincs többé vállamon, Sohasem láthatom tiszta zöld szemedet, Előre nem tudtam, fordulnak a szelek.
Oh, mennyire fáj, hogy utoljára látlak, Túl messzire indulsz, vissza sosem várlak, Elég neked - mondtad, éreztem, hogy vesztek, Hordom a szerelmed, mint súlyos keresztet.
A földön maradtam, mikor szállni kezdtél, Nehéz vagyok, tudtad. Vissza sem néztél. Itt állok, bámulok a fekete égre, Vörös betük égnek az agyamban, vége.
Nem hallod, üvöltök - lenn a mocskos utcán, Nem hallod, zokogok - te sohasem sírtál, Nem hallod, bömbölök - kinn, városod körül, Nem hallod, röhögök -ahogy a részeg örül, Nem hallod, könyörgöm - csavargóvá tettél, Nem hallod, meghalok - míg te élni mentél, Nem hallod, nyöszörgök - korbácsol a világ, Nem hallod, könyörgök - esőért a virág.
Az Álmok Tengere sem parttalan...
(igaz, hogy csupán álom-partja van);
az Álmok Tengere félelmesebb,
mint a szokott veszélyű tengerek;
siklik a roncs? süllyed a jó hajó?
- az Álom-Tenger épp erre való!
Mit tesz veled és mit kezdesz vele?
sorsod rád bízza Álmod Tengere.
Mikor épp nem mély: magas, mint az ég!
Csodáld - s úszd meg az Álmok Tengerét!
(Fodor Ákos)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése