(József Attila: Szép csöndesen aludj)
Egy klauzúrás baráthoz elment valaki és megkérdezte tőle: - Mire tanított meg téged életviteled csendje? A szerzetes éppen vizet merített a kútból és azt válaszolta látogatójának: - Nézz le ebbe a kútba! Mit látsz? Az ember belenézett: - Nem látok semmit! Kis idő múlva, mialatt teljesen mozdulatlan maradt, a barát újra megkérte látogatóját: - Mos nézz le! Mit látsz a kútban? Az ember engedelmeskedett és azt felelte: - Most saját magamat látom: tükröződöm a vízben! A szerzetes akkor így szólt: Látod, amikor beleeresztem a vödröt, a víz mozgásba jön, felülete hullámzik. Most ellenben nyugodt. Ez a csend megtapasztalása: az ember a csendben magára ismer.
(Bruno Ferrero, ford.: Reményi J. N.,
forrás: Katolikus kalendárium 2002)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése