Frühling in Garten

Csend...

Csönd van, a virágok most megbocsátanak


(József Attila: Szép csöndesen aludj)

Egy klauzúrás baráthoz elment valaki és megkérdezte tőle: - Mire tanított meg téged életviteled csendje? A szerzetes éppen vizet merített a kútból és azt válaszolta látogatójának: - Nézz le ebbe a kútba! Mit látsz? Az ember belenézett: - Nem látok semmit! Kis idő múlva, mialatt teljesen mozdulatlan maradt, a barát újra megkérte látogatóját: - Mos nézz le! Mit látsz a kútban? Az ember engedelmeskedett és azt felelte: - Most saját magamat látom: tükröződöm a vízben! A szerzetes akkor így szólt: Látod, amikor beleeresztem a vödröt, a víz mozgásba jön, felülete hullámzik. Most ellenben nyugodt. Ez a csend megtapasztalása: az ember a csendben magára ismer.

(Bruno Ferrero, ford.: Reményi J. N.,

forrás: Katolikus kalendárium 2002)

Ami történik

„A végleg becsukott ajtók.
Mikor valószínű, hogy többé
nem járok arra. Este még elképzelem a
szobát, ahogyan hagytam, az ágyon nem
terítettem el rendesen a takarót,
az asztalon mosatlan pohár,
ujjlenyomatom a fürdőszoba tükrén.
Abban a szobában most kezdődik
valami, amit nem tudhatok meg soha,
nélkülem történik ezután, mint
általában minden, ami történik velem.”

/Győrffy Ákos: Ami történik/

VersElek

1.
torkunkba fulladva a szó
rejtőzötten beáll a csend
játszol magadban
játékodat űzve
vesztesen
2.
átvonszolom a szakadásokat,
ugyanezeket a szavakat,
a bőr alatt a tegnap ellen,
készülődöm,döngölt földű
országom útjain,akinek nincs
veszteni valója, úgy
védtelen sirály vagyok,
sarki szél szakadást tép a bőrbe,
jelmezem levetve s az éj ölébe vesz.
(Nagy János: Kitépett könyvlapok)

Holnapok

értelem nélküliek a holnapok
a jelen nem más, csak a múltad
elrontott kesze kusza kálváriája
nincs szó, mely megfogalmazná
mit is szeretnél magadtól s mástól
üresen konganak a falak
hideg közöny árad
pinceszagú dohos omladék
lábad alatt csikorogó cserepek
törött ablakok, zárt ajtók
hát ne....
ne várd hát a holnapot

C'est la Vie

Ich bin