Talán

Utószó

Azt akarom, hogy ne legyél.
Hogy így vagy is, kevés.
Ha szólt is hozzád egy levél
vedd úgy, hogy tévedés.

Azt akarom, hogy ne legyen
hogy ne legyen ilyen.
Úgyis csak a képzeletem
hagyhatta ennyiben.

Belátom, rosszul láttalak.
Ilyen a képzelet.
Hogy is lett volna kapcsolat,
aminek vége lett?

Nem maradt semmiféle seb
hiánya nem sajog.
És én sem lettem kevesebb
nélküle sem vagyok.

-Ferencz Gyõzõ -

forrás: verspatika

Titok

Gyengék vagyunk és sérülékenyek,
de hogy ne lássa rajtunk senki,
öklünket rázzuk a világnak,
büszkén viseljük sebeinket,
hisszük, hogy nem tartozunk másnak,
csak önmagunknak.


Éjszaka...vagy,
ha álmatlan hajnal éber
forgolódás közben talál,
megrebbenve, mint gyertya fénye


kimondjuk sugva, szinte félve
mindenkinek a titkok- titkát,
mit eltemetni végleg nem lehet:


gyengék vagyunk...és sérülékenyek...

- Kamarás Klára -

Mert...

Mert hitt a virágokban,
a földben, az égben, a tengerben,
a fájdalomban, a régi szerelemben,
mert az életben tévedezett,
mert egyszerű volt és mohó,
és meghatotta egy leheletnyi tiszta tett,
mert ártatlan volt, édes, tökéletes,
mert feláldozta magát a mágusoknak,
mert nem tudta bűnét,
se erényét, se éhségét, se bátorságát,
mert csúnyának látta magát,
és imádkozott a katedrálisokban,
mert a holdra figyelt,
az éjszakára a nyári mezőn,
eszeveszett örömmel nézte a tüzet,
mert boldog volt nagyon,
mert lelke nyugalmas parcellákra
szabta az időt, mert idegen volt itten,
mert hitt a csodákban,
az igazság szörnyetege egy napon
hosszú fürtjeinél fogva a csatorna falára szegezte,
hogy a mocsok tükrében lássa meg arcát,
mert szép volt
mert elege volt
abból a világból, ahol az emberek
nem tudnak emberi nyelven szólni már...

- Jean Claude Ibert: Mert... -