Miért Fáj?

Lélekcsend

Szabolcs Piroska
Lélekcsend



Már nem várlak.
Vártam álmatlan éjszakákon sírva
tőled rezgett körülöttem a lét.
Te nem törtél át az üvegharangon,
hogy lelkemnek társa s vigaszom légy.
Már nem hívlak.
Hangom elhalt, üres visszhang lett
mit elnyel a távol.
Csak én hallgatom szerelmes dalom,
amint hulláma verődik a közöny
hűvös faláról.
Már nem remélek.
Hitem elhagyott.
De rossz nem hinni többé,
s várni, hogy vágyam megölje az idő,
s a lemondás bölcsebbé tegyen,
ne fájón keserűvé.
Már nem kérlek.
Hogy rám találj nem súgom többé,
ha vakon és süketen mentél
mellettem utadon lépve.
Áldás a tapasztalás,
ürömmel telt poharam így teszem félre
és már nem félek,
hogy kísérőm csak árnyékom leszen,
ki velem jár amíg a nap süt
és senki nem fogja kezem.
Eltűnik majd ha jön az éj,
miben kézen fogva jár
a halál és a születés.

Várni

B.Radó Lili: Várni

Csak ülsz és várod. Olykor kitárod a karod,
szemedből boldog álmok édes derüje árad,
lelkedről lepkeszárnyon peregnek a dalok,
fiatal vagy és remélsz és harmatos a reggel.

Csak ülsz és várod. Előbb békén, majd egyre jobban
a szíved néha-néha hangosabban dobban,
hogy nyílik már az ajtó, hogy jönni fog feléd; és
ajtód elott kopog! majd újra halkul a lépés.

Riadt szemedben némán fakúl a ragyogás
s ajkadról tört virágként hervad le a mosoly.
Még biztatod magad, hogy jönni fog talán,
de két karod ernyedten mégis öledbe csuklik,
szemedbol könny után könny törületlen szivárog,
s míg ülsz ajtód elott és azt hiszed, hogy várod,
szívedrol cseppek hullnak, megannyi vérzo kláris,
már nem bánod, hogy nem jön, már nem bánod, ha
fáj is
és nem bánod, hogy közben lassan leszáll az éj.

Megint

hogy elfeledted
s megint csak ígérted
megint csak a majd lett
a be nem váltott ígéret

esőcseppként kopog
szívem hegjein
esőcseppszegecsek
koppannak fájdalmasan

megint

Könny

Vargha Ágnes: Könny




















Vargha Ágnes képversei

forrás: www.másképplátok.hu

MEGFAGY A SZÍV, HA NEM SZERET...

Megfagy a szív, ha nem szeret;
És ha szeret, megég.
Ez és az baj. E két baj közt
Melyik jobb?... tudj' az ég!

Pest, 1846. június-augusztus

(Petőfi Sándor)

A tolvajok csendben járnak...

A tolvajok csendben járnak
és hazudják a holnapot,
ha nincs is semmim
csak üres magam…
hát gyertek, raboljatok !

---

Nem kell feltörnöd zárat,
az ajtót nyitva hagyom,
csak töröld le lábad,
hogy nyomod se
maradjon.
Úgy is elviszed, mi kell,
s én semmit sem bánva
vacsorával várlak,
az asztalra bort is rakok.

---

Nem kell lopakodnod,
nézz szembe velem,
de gyávaságodat
meg nem érthetem.
Ha tükrödbe nézel,
lásd, magadban állsz ott,
üres tenyeredbe
üresen tapad arcod,

hát gyere, már várlak,
légy te
tolvaja a mának.

(Csabai Andrea: A tolvajok csendben járnak)
(forrás: http://www.7torony.hu)

Tilos csillagon

Én tiltott csillagon születtem,
a partra űzve ballagok,
az égi semmi habja elkap,
játszik velem és visszadob.

Nem is tudom, miért vezeklek?
Itt minden szisszenő talány,
ne fusson el, ki lenn a parton,
e süppedt parton rámtalál.

S ne félj te sem, ne fuss előlem,
inkább csittítsd a szenvedést,
csukott szemmel szoríts magadhoz,
szorits merészen, mint a kést.

Légy vakmerő, itélj tiédnek,
mint holtak lenn az éjszakát,
vállad segítse gyenge vállam,
magam már nem birom tovább!

Én nem kivántam megszületni,
a semmi szült és szoptatott,
szeress sötéten és kegyetlen,
mint halottját az itthagyott.

- Pilinszky János: Tilos csillagon -